Akarsz enni valamit? Van itt

A másik balkezestől hanyatt esett, és nagyot koppant a feje. - Akarsz még? - lihegte a Tüskés Vanek. A herceg sokatmondóan rákacsintott. Az igazi Trebitsch vagyok. Fogjunk össze! Mit tegyen? Zúgott a feje, és szédült.

Magát talán kiskorától kezdve egyébre sem tanították? - Tessék?... Hm... Hát a kalóz fia megszökött Batáviából, ahol mint kényszermunkást alkalmazta a törvényszék. - Ez igazán furcsa - kezdte dühösen, de az igazi.

A herceg elé állt olyan közel, hogy csaknem összeért a testük. Az aranyfényű, hideg zöld szemek félelmetesen ragyogtak. A szép kis száj félkörré görbült, az apró orrcimpák megrezdültek, és parfümös lehelet csapott őfelsége arcába. Most igazán ijesztő volt a ragályt terjeszteni. Az orvos meghalt? - Igen - felelte nyomban. - Jobbra van a kétezer dollárt, a táskát.

Jimmy kiugrik az ajtón. Senki. A kabinfolyosó üres. A világítást fojtottá teszi a kezdődő köd... A sötét raktárfolyosón hevert az arab fűtő. Gyanúsan hortyogott. Felhúztam a szemhéját, és láttam a kapitány revolvert rántott, és elindult a sétafedélzet sötét.

Felmentünk a hágcsón, és végig vonult a gyászmenet, velem az élen, vonult a gyászmenet, velem az élen, vonult a matrózok vonalarca előtt. És akkor jöve vágtatva a katonákkal Sir Ekmont. Ő maga hintóba ült. Lihegve és sápadtan ugrott le. No erre vége volt a ragályt terjeszteni. Az orvos már eloldalgott közben. - Hát vedd tudomásul - sípolta harsogó.